Szabó Magda szellemes, szenvedélyes, önazonos. A „Régimódi” önéletrajzi ihletésű, felemelő történet a századforduló Magyarországáról. A magyar irodalom egyik legizgalmasabb családregénye, a huszonegyedik században is érvényes drámaként.
Mit kezd egymással egy férfi és egy nő, ha az egyik mást akar, mint a másik? Van-e jó módszer a
házimunka felosztására? Nevelheti-e másképp a gyereket a nagymama, mint a szülők? És ha a férfi
nyitott házasságot akar?
„Te, ez tényleg a Béla?” – amíg ezt megtudjuk, sok minden kiderül arról a három nőről, akiket negyven éves barátság köt össze, és akik egy nászajándéknak szánt CD feléneklésére érkeznek abba a hangstúdióba, ahol Béla harminc éve hangmérnök.
„Amikor a közönség előtt állok, nagyon igyekszem egy fikarcnyit sem engedni az energiáimból. A legjobbat nyújtom, egész lelkem, egész szívem beleadom a sanzonjaimba, minden alkalommal azon vagyok, hogy emberi kapcsolatot teremtsek a nézőtérrel, közösséget találjak a hallgatóimmal…”
Budapest, 2050 körül – a város a klímaváltozás sújtotta jövő árnyékában él, forróság és szárazság uralja az utcákat. Dani, a magának való fiú, és Anikó, az osztálya egyedüli „különc” lánya hamar egymásra találnak. A kamaszok félénk barátkozását és kibontakozó érzéseit azonban egy újabb katasztrófa szakítja félbe.
Hédi, Abigél és Bori barátnők. Évtizedekkel ezelőtt évfolyamtársak voltak az egyetemen, azóta sok minden történt velük, de barátságuk töretlen. Havonta könyvklubot tartanak, most éppen a Bovaryné a téma. A regényhez való viszonyukat erősen befolyásolja aktuális élethelyzetük: Hédi egy csúnya válás után próbálja összeszedni magát, Abigél képtelen az elköteleződésre, Bori házassága viszont tökéletes.
A Norvégminta lassan hömpölygő, mégis rendkívül szórakoztató színpadi élmény, ahol minden mondat alatt ott remeg a kérdés: vajon mi is elférünk-e ebben a rend mintázta világban? Nagyon skandináv, nagyon mai és nagyon humoros. És közben nagyon is rólunk szól.
Alen Menken, Stephen Schwartz és Peter Parnell varázslatosmusicalje Victor Hugo ikonikus regényéből, a Disney rajzfilmje alapján készült. A darab érzékenyen mesél a szeretetről, a kitartásról és az önfeláldozásról. Esmeralda, a szegény cigánylány és Quasimodo, a torz külsejű, ám önzetlen harangozó története könnyeket csal mindenki szemébe.
„Én öngyilkos leszek, anya.” Ezzel a mondattal egy őszinte és zavarba ejtő beszélgetés veszi kezdetét anya és lánya között. Az est folyamán fény derül régi traumákra, kimondatlan vágyakra és eltitkolt hazugságokra is, közben pedig felszínre kerülnek azok a legmélyebben őrzött, ellentmondásos érzelmek, amelyek csakis szülő és gyermeke között feszülhetnek.
A londoni premier évében, 1983-ban elnyerte a legjobb új musicalnek járó Laurence Olivier-díjat. Ezzel vette kezdetét a darab 24 évig tartó töretlen sikere: a Vértestvérek a West End történetének harmadik leghosszabb ideig futó musicalje.
Az első. A második. Az évfordulós, a véletlen összefutós, a régi ismerősös, a lábremegős, a kijáratot keresős, a beleszédülős, az unatkozós, az izgulós, a megérkezős – randi.
Kimeríthetetlen téma, arcok, álarcok, esendőségek, rácsodálkozások, csalódások és csodák. Ezen az estén random randikat nézünk – színpadon, élőben, impróban.
🎟️ Egy jegy – két élmény: a Tandem improvizált színházi előadás után vár a Random Arcok Játékest! 💬 Két rész, egy élmény: előbb nézed, aztán éled. Ha szeretnéd.
Julia végigsziporkázik saját színes, nagyszabású életén, szerepeken, férfiakon. Aztán a korosodó díva beleszeret egy srácba, aki csaknem egyidős a fiával. Viszonyuk lesz, és hirtelen tétje lesz az érzelmeknek, a döntéseknek, az életnek...
Hírek
sajnos elfogyott
