A londoni premier évében, 1983-ban elnyerte a legjobb új musicalnek járó Laurence Olivier-díjat. Ezzel vette kezdetét a darab 24 évig tartó töretlen sikere: a Vértestvérek a West End történetének harmadik leghosszabb ideig futó musicalje.
Szerelem, érzékiség, pénz és botrány utáni hajsza Jean de Létraz pazar bohózatában, parádés szereposztással.
Házasoknak kötelező! Szingliknek még inkább!
Egy pénzember, miután meghal a felesége, megkeresi régi szeretőjét, hogy a románcot felélessze. A fiatal tanárnő viszont már megveti a férfit. De a múlt sebei felszakadnak. Kapcsolatuk újrakezdése azon múlik, hogy vajon képesek-e megváltoztatni a másikról alkotott előítéletüket…
„Én öngyilkos leszek, anya.” Ezzel a mondattal egy őszinte és zavarba ejtő beszélgetés veszi kezdetét anya és lánya között. Az est folyamán fény derül régi traumákra, kimondatlan vágyakra és eltitkolt hazugságokra is, közben pedig felszínre kerülnek azok a legmélyebben őrzött, ellentmondásos érzelmek, amelyek csakis szülő és gyermeke között feszülhetnek.
A Liliom Produkció új musical bemutatója nem meglepő módon négy negyvenes gyerekkori barátnő (Alíz, Bella, Petra és Laura) viszontagságairól szól, akik egy Balaton-felvidéki villában töltik ,,lánybúcsújukat”.
Kihalnak-e a pingvinek a vakutól? Stílusos-e műanyag evőeszközt lopni a Csendes-óceán felett? De legfőképp: milyen lehet egy legkevésbé sem hétköznapi anya lányaként felnőni?
A Vándorkutya egy ártatlan plüssállat. Üvegszemében felvillannak a felnőttek nagy élethazugságai. Egy játék, ami azokat a szülőket köti össze, akiknek gyermekei egy óvodába járnak. Vándorol családról családra, és közben minden titkot kiszimatol. Edina, a femme fatale vacsorát rendez gyermeke édesapjával, Vilmossal az ovis szülőknek.
Miért hibáztatunk másokat – és miért olyan nehéz szembenézni a saját felelősségünkkel? Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus kutatásai révén mélyen ismeri a társas viselkedés, a kapcsolati játszmák és a bűnbakkeresés működését. Régóta kutatja a formális és informális kommunikációt a legkisebb falvaktól a legnagyobb vállalatokig.
Hogyan rejtjük a mindennapi párbeszédünkbe, gesztusainkba a hibáztatás jeleit? Tudatában vagyunk, amikor éppen “rákenjük” a másikra a felelősséget, vagy ösztönösen védjük magunkat? Hogyan láthatunk rá, ha szokásunkká vált bárkit és mindenkit hibáztatni? Milyen motivációk állhatnak e működés mögött? A beszélgetést a Momentán Társulat improvizációs jelenetei teszik élővé, felismerhetővé, akár önmagunk számára is.
Az előadás a FröccsFeszt keretein belül valósul meg, bővebb info: https://momentantarsulat.hu/froccsfeszt/
A klasszikus alapmű ezúttal nem gyerekek, hanem ifjú emberek konfliktusaként szólal meg. A drámai helyzetek így még keményebbek, melyeket tovább fokoznak a mai hangzású zenék és dalszövegek. Az előadásban döntő szerepet játszik a tárgyi világ akusztikus megszólaltatása, a színészek zenei-ritmikai kreativitása, a fiatalság ereje, humora, az eredeti mű katartikus üzenete.
Van ez a srác, aki nem a Dózsa György unokája, de azért lehet belőle valaki. Jár is hát rendületlenül gitárórákra. Persze a leckékből a legmerészebb fantáziával sem lesz nagyszóló meg Dzsimi Hendriksz.
Majd jövőre, ha leteszi a vizsgát.
Több, mint 2 évtized – több, mint 600 előadás – 12 Jászai-díj jelölés – 43 orvosi beavatkozás (1 sikeres) – 17 jegyszedő nyugdíjazás – 2 színház bezárás
Előadás hossza: 130 perc
Felvonások száma: 1
Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért.
Az ember erotikus megtestesülése és tárgyiasulása. Nyilvános body shaming.
A székely kapu az ősi erő, a hit, a remény, az Istenhez való tartozás jelképe, kommunikációs csatorna ég és föld között. Három oszlopa a test, a lélek és a szellem egységére utal, faragásai védelmi, kegyelmi és áldást adó szimbólumok.
A korhű dokumentumokra épülő történet arra keresi a választ, hogyan maradhatunk önmagunk a történelem viharai közepette, vagy éppen hogyan nőhetünk fel egy elsőre talán szokatlannak látszó feladathoz.
Egy nő elindul, hogy a párkeresés zsákutcái után megtalálja a helyes irányt egy olyan élet felé, amit érdemes élni. Útja egy idegen országon át kanyarodik vissza önmagához. Ezalatt nemcsak azt próbálja megérteni, hogy hol van az ő helye a világban, hanem arra is választ keres, hogy a mesterséges intelligencia korában mit jelent embernek lenni. Mik vagyunk és mivé leszünk, ha ezt az utat járjuk.
Szabad színház és derű, vidám jelenetek – ám az előadás a színházról, mint a túlélés lehetőségéről is szól a hazáját elhagyni kényszerülő beregszászi társulat előadásában.
Forrásunk a kortárs magyar költészet. Formánk a kötetlenség. Nem adózunk különös tisztelettel a felkent lírának, sokkal inkább kitereljük a verslábakat a templom elé. Szállóigék és fülbemászó dallamok kelnek útra és hirdetik, hogy a költészet ma sem egy szűk, intellektuális réteg hobbija, hanem számtalan formában velünk van.
Hírek
Jegyvásárlás
