Egy éjszaka, három történet Memphisben. Három nézőpontból. Jim Jarmusch kitalált ehhez a filmhez egy végtelenül izgalmas történetmesélést. (Későbbi filmjeiben is gyakran választja a mesemondás szokatlan formáit.) Ráadásul ezt csak a második történetben leplezi le. Innen kezdve viszont másként nézzük a filmet. Gonosz egy trükk, mert arra késztet bennünket, hogy sokkal alaposabban figyeljünk a részletekre, az apró jelekre.
Martin Scorsese – Woody Allenhez hasonlóan – New York szenvedelmes szerelmese. Kétségtelen, hogy Scorsese nem ugyanazt a várost látja. Az ő városa piszkosabb, zaklatottabb, és kicsit több benne a bűn és a bűnöző. Scorsese otthonosan közlekedik Little Italyben, Alsó-Manhattanben. A New York, New York viszont világosan mutatja, hogy mindketten jazzrajongók.
Ki volt az a nő, aki a ragyogó színek, a buja szemöldök és a virágkoszorúk mögött rejtőzött? Ássa bele magát egy igazi ikon életművébe, fedezze fel nagyságát, és tárja fel a gyakran viharos élete mögött húzódó élettapasztalatokat!
Lars von Trier 2000-ben már túllép a Dogme 95 mozgalom keretein, és ezzel rögtön el is nyeri Cannes-ban az Arany Pálmát. Az elismerés nem meglepő, ugyanis a Táncos a sötétben tele van merész húzásokkal.
A film Berecz András - Kossuth díjjal és a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett ének- és mesemondó pályáját, szerteágazó életművét mutatja be, a teljesség igénye nélkül.