Volt, ugye, a Diploma előtt (1967), ez meg itt az érettségi utáni pillanat. Egyéjszakás történet 1962-ből. George Lucas második filmje, amelyet öt Oscar-díjra is jelöltek, beleértve a legjobb film, rendezés és forgatókönyv díját is. Különleges road movie ez, ugyanis fiatal hősei nem jutnak ki az országútra – a városban cirkálnak.
Bármennyire is szeretjük felfedezni a művészek széles spektrumát, mégis újra és újra visszatérünk a XIX. század végének rendkívül termékeny franciaországi időszakához: Monet, Renoir, Manet, Degas, Van Gogh, Matisse, Morisot, Cassatt, Whistler... és mindenekelőtt Paul Cézanne művészetéhez, akit Picasso egyszerűen csak mindannyiunk atyjának nevezett.
Az amszterdami Rijksmuseum a történelem legátfogóbb Vermeer kiállítását hozta tető alá: 35, a világban szétszórt, ismert munkájából 28-at felsorakoztat.
A londoni Nemzeti Galéria a világ egyik legnagyobb képtára. Tele van remekművekkel, a történetek, egyben a történelem kifogyhatatlan forrása. De kinek a történeteit is meséli el? Melyik műalkotásnak van a legnagyobb hatása és kire? A művészet ereje abban rejlik, hogy mindenkihez szól, függetlenül művészettörténeti ismereteitől, társadalmi hátterétől, vallásától.
Carlos Saura nem kimondottan „operás” rendező, bár 1983-ban megrendezte a Carment. Flamencósan. És ez így van rendjén, hiszen Saura a mindennél valamivel többet tud a flamencóról. (De tangóban is erős.)