Elsőként párosított olyan tradicionális hangszereket, mint a ngoni és a balafon; s bár nem a zenészek kasztjába született, olyan jelentős művészek hajtottak előtte fejet, mint Ali Farka Toure, Boubacar Traoré és Toumani Diabaté. Ők pontosan tudták, hogy az, amit ez a törékeny énekes-dalszerző művel, maga a mágia. Az 1974-ben született Rokia a bamakói egyetemi klubban tűnt fel, ahol egy szál gitárral kísérte dalait. Szokatlan könnyedséggel szőtte össze a különböző mali stílusokat, érzékeltetve azt is, hogy diplomata édesapjával utazva a nyugati tánczene is mélyen megérintette. De hát miért is titkolta volna? Hiszen bármilyen messzire rugaszkodott a „tiszta” forrásoktól, különleges mélységgel áradt belőle a mali muzsika. 1998 és 2003 között három nagysikerű albuma jelent meg (Mouneissa, Wanita, Bowmboi), melyekkel a legnépszerűbb nyugat-afrikai előadók közé emelkedett. A következő éveket az anyaságnak szentelte, így Tchamantché című albumára öt évet kellett várni. A mali vallási és polgárháború elől Párizsba menekült - ennek jegyében született meg Beautiful Africa című albuma. Ezt épp olyan érzelmi telítettség jellemezte, mint a legvadabb rock 'n' rollt, de egy pillanatra sem tágított Malitól: az apró testű, akusztikus ngoni ugyanúgy „zúzott”, mint a torzítós gitár. Roots című programjában főleg a hagyományos afrikai hangszerekre épít, azokkal értelmezve újra Fela Kuti, Miriam Makeba, Bob Marley és Jacques Brel műveit. Velük érkezik a Müpába.
Hírek
Jegyvásárlás
