RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 


Zene.hu
 

Program


Réztől az aranyig

Réztől az aranyig

Karmesterünkre, Kovács Lászlóra jellemző sokszínű választás, izgalmas felfedezés, ugyanakkor tartalmas szórakozás részese lehet hallgatónk ezen az estén.
 több

Nincs aktuális előadás

Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!

Utolsó előadás dátuma: 2018. május 22. kedd, 19:30

Műsor:

Malek Miklós: Harsonaverseny
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok - Nyitány
R. Strauss: Négy utolsó ének
R.Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Op. 28

Közreműködik:

Szabóki Tünde - ének / Káip Róbert - harsona
Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Kovács László

Rögvest a tetőponton, mondhatni „in medias res”  kezdünk, Richard Wagner egyetlen vígoperájának, az 1868 szeptemberében bemutatott Nürnbergi mesterdalnokok nyitányának  megszólaltatásával. Túl azon, hogy e közel 10 percben – tisztességes nyitányhoz illően – megjelennek szinte az egész opera főbb témái; izgalmas belső imitációs szerkesztésével, gazdagon áradó, sodró vonulásával, majd a végén egyre erőteljesebb érzelmi sűrűsödésével, végül elementáris erejű kiteljesedésével, mint önálló előadási darab is méltó kezdete hangversenyünknek.
Az emlékezetes, várhatóan jól ismert perceket a szórakoztató felfedezés izgalma követi. Malek Miklós neve ismerősen csenghet hallgatóinknak, hiszen a Hull az elsárgult levél-től kezdve a Söprik az utcát kezdetű örökbecsű Hofi-slágeren át a legendás Macskaduettig ível a pálya könnyűzenei része, hangszerelőként, komponistaként meghatározó életművet alkotott már eddig is. Zeneszerzői fejlődésének természetes állomásait jelentik az 1990-es évek közepétől egyre nagyobb számban készülő, immár koncertpódiumra íródott, klasszikus zenei Malek-alkotások, főleg a 2000-es évek elején keletkezett három versenyműve, a trombita-  a kürt-  és végül az estünkön felcsendülő harsonaverseny. A mű ajánlása Hőna Gusztávnak szól, aki e darabot 2002. január 27-én mutatta be Budapesten, a Savaria Szimfonikus Zenekart maga a szerző vezényelte. A harsona-szólam virtuóz igényességét Hőna Gusztáv különleges előadói képességei inspirálták.
Folyamatos áramlásban lévő, szép, sok esetben rendkívül technikás „komoly könnyűzenét” hallhatunk, izgalmas hangnemi kalandozásokkal, állandóan új irányokba kísérletező, cseppet sem megszokott dallamvezetéssel, árnyalt, finom, de hagyományos hangszereléssel, gyönyörű távlatokkal. A filmzene-érzetet sok esetben enyhe Bartók-benyomás színezi, de Gershwin Porgy-jának első pár taktusa is kihallható a mű második tételéből, egyértelmű tiszteletadásként a nagy amerikai szerző előtt. A záró tétel concerto-szerű szerkezete  a kifejezetten lassú kadencia ellenére hallatlan izgalmas, az utolsó percek strettát idéző száguldása egészen új dimenziókat tár fel a harsona képességeiről, mígnem a darab végén, mesteri, érzetében szinte Respighit idéző fokozás után születik meg a mű záró alaphangja, a célbaérés örömeteli pillanata – komoly szórakozás, páratlan technikai bravúr a javából.
A mű szólistája ezúttal Káip Róbert, a Corpus Harsonakvartett tagja, Liszt- és Magyar Rádió Nívódíjas, kétszeres Artisjus-díjas harsonaművész lesz.
Hangversenyünk második részében – mintegy ellenpólusaként az eddig elhangzottaknak – nyugodt, későromantikus hangulat felé fordulunk  Richard Strauss 1948-ban, nem sokkal halála előtt komponált " Négy utolsó ének" c. ciklusának megszólaltatásával.
A ciklus címe nem a zeneszerzőtől származik. Az sem egészen bizonyos, hogy az idős komponista valóban ciklussá óhajtotta-e összefogni a 84 évesen komponált dalokat. Tény, hogy 1948 derekán, sok keserű csalódás után némiképp új erőre kapva nagy kedvvel alkotta egyiket a másik után. Először az Alkonyfényben készült el, Joseph von Eichendordff versére, majd az 1946-ban Nobel-díjjal kitüntetett Hermann Hesse verseire írott Tavasz, Lefekvéskor s végül, véletlenül épp szeptemberben, a Szeptember partitúrájára tett a szerző pontot.
A koncertgyakorlatban a Tavasz - Szeptember - Lefekvéskor - Alkonyfényben sorrend terjedt el. Sokan mind a négy tételbe halál-metaforákat látnak bele, még ha a dalok szövege nem is utal okvetlen erre. Vitathatatlanul hangversenyünk érzelmi-zenei csúcspontjának ígérkezik e ciklus elhangzása, a tonalitáshoz megtért, immár végső összegzés előtt álló idős szerző nyugodt, utolsó megmártózása a zenekari fényben.  Páratlan élmény a finom kürtökkel bearanyozott, gazdag vonóskarral megteremtődő zenei alap felett éteri magasságokban, hatalmas ámbitussal hajladozó mezzoszoprán lélegző gyönyörűsége, az érzéseket megjelenítő, puhán szétterülő vonóskarból kiívelő hegedűszóló emberközelsége, a jellegzetesen Richard Strauss-os hangnemváltások biztos, nyugodt, értő kezelése. A Négy utolsó ének nem a halál vélt szomorúságát jeleníti meg. Nem is szentimentális búcsúzás könnyfakasztó zenei megoldásokkal. Ellenkezőleg. A szerző habitusát talán legjobban megmutató, nagyon magas szintű, letisztult és megtisztult összegzés e páratlan életút végén, annak gazdagságához fogható lenyűgöző hangszereléssel, az immár magától az élettől való búcsúzás felkészült nyugalmával.
A mű szólistája Szabóki Tünde, a Belvedere-énekverseny különdíjasa, Liszt- és Artisjus-díjas művész.
Koncertünk végén Richard Strauss fiatal éveire tekintünk vissza. 1895-ben, a szerző 31. életévében mutatták be Till Eulenspiegel vidám csínyjei című szimfonikus költeményét, melyet „Régi csibésztörténet – rondó formában” alcímmel jegyzett a szerző.
Till Eulenspiegel irodalmi alakja feltételezhetően egy valós személy életéből kiindulva konstruálódott. Mölln bei Lübeckben található az „igazi”, 1350-ben elhalálozott Till sírköve. Polgárpukkasztó csínytevéseinek különböző irodalmias feldolgozásai 1500. körültől jelentek meg Európa-szerte, különböző kiadványokban. Strauss feltehetően egy 1515-ös „népkönyv” 1880-as évekbeli újrakiadásából ismerkedett meg a történettel, amelynek talán legismertebb feldolgozása a flamandok számára nemzeti szimbólummá vált Charles de Coster-regény (Thyl Ulenspiegel, 1867.).
A Kodály Filharmonikusokat felettébb megdolgoztató, komoly játéktechnikát kívánó szórakoztató mű maga a nagyzenekari bravúrdarab, annak megfelelő hangszerelési rafinériákkal, laza hangnemi meglepetésekkel. Még Till Eulenspiegel halála sem mint végső katasztrófa jelenik meg a végén – a záró, főtémát visszaidéző szellemes visszakacsintás pedig csak megerősíti bennünk a „komolyzenei sztorizás egy páratlan szerzőtől” - érzetet, mellyel nemcsak jól szórakozhatunk, de egyben a nagyzenekari játék  virtuozitásáról, Richard Strauss teremtő fantáziájáról is teljes képünk lehet.
Tartalmas, szórakoztató este diadalmas wagneri hangtömbökkel, furmányos harsonaversennyel, meghitt későromantikus életút-összegzéssel, végül egy - tragikuma ellenére kedves - romantikus történet zenekari tereferéjével, korszakok és érzelmek húrjain, Kovács Lászlóval és a Kodály Filharmonikusokkal.

Ajánlatunk


Szekeres Adrien és László Boldizsár szimfonikus dal-estje

A világon először a Madách Színház kapta meg a jogot, hogy non-replica változatban állítsa színpadra a Mamma Mia! musicalt. A bemutató 2014 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon, szeptemberben pedig a Madách Színházban volt.

A száz évvel ezelőtt játszódó történet egy ukrajnai, zsidók és oroszok lakta faluban játszódik. Tevje, a tejesember és felesége, Golde egy olyan világ őrzői, melyet a közösség és vallás előírásai határoznak meg. Lányaik azonban már saját kezükbe akarják venni az életüket, szerelemből akarnak férjhez menni.

Ajánló


Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!