Bartók Béla fiatalkori, 1910-ben komponált kéttételes műve, a "Két kép" c. opusz, önmagában is eltérő zenei korszakok eszköztárát alkalmazza. A szinte Debussyt idéző - és a fiatal Bartókra nagy hatást gyakorló - impresszionista hangütés hatja át az első "Virágzás" című tételt, míg az azt követő, "A falu tánca" már egyértelműen a későbbi Bartók, olykor egyenest legendás műve, a Táncszvit szilaj hangját vetíti előre. Bartók egyénisége persze sokkal jelentősebb annál, semmint hogy e fiatalkori művek egyszerű útkeresések, másolatok, stílusgyakorlatok volnának. Már itt hallható az a jellegzetes bartóki tónus - minden külső hatás ellenére -, melyről Leonard Bernstein egy alkalommal azt nyilatkozta: a szerző műveinek egyediségét, keletkezésüktől teljesen függetlenül épp e jellegzetes hang adja, ami "bartókivá" avatja őket.
Ha Bartók a saját hang és a jövő komponistája, hangversenyünk folytatásában a legnemesebb múlthoz, a fölényes mesterségbeli tudáshoz, a briliáns technikához, a rahmanyinovi, sőt csajkovszkiji hagyományokhoz nyúlunk vissza. Dohnányi Ernő 1904-ben bemutatott, csellóra és szimfonikus zenekara írt Konzerstück Op.12 c. darabja maga a dúsan terített, klasszikusan romantikus zenei asztal, a "faltól falig" nyújtózó gyönyörű szimfonikus hangzás nem is titkolt állandó élvezete, a felette szárnyaló cselló minden lehetőségét kihasználó, hagyományos eszközöket mesterien alkalmazó igazi versenymű. Nem véletlen, hogy estünkön hazánk napjainkban leghíresebb csellóművészét, Perényi Miklóst kértük fel megszólaltatására.
Hasonló hangulatban folytatódik hangversenyünk záró, négy tételes műve, az 1943-ban befejezett Suite and Valse c. darab is, melyben Dohnányi a legkülönfélébb hangulatokban csillogtathatja meg zeneszerzői tudását, körüljárván a keringő szimfonikus zenekari lehetőségeit. A tételek mindegyike külön világ, a harmadikban igazi bravúr a "sánta valcer" 3/4-2/4-es bicegő lüktetése, nem is beszélve a záró tétel szédületes témagazdagságáról, sziporkázó zenekari száguldásáról, nagyívű építkezéséről.
Két világ - két felejthetetlen zeneszerző, alig a századforduló után. A komoly figyelmet igénylő de már itt értékes, karakteres fiatal Bartók, majd két gyönyörű, mesteri kézzel komponált klasszikus Dohnányi-opusz, avagy: korszakváltás (?) - Bartók és Dohnányi nézőpontjából.
Műsor:
Bartók: Két kép op.10
Dohnányi: Konzertstück op.12
Dohnányi: Suite en Valse op.39
Közreműködik:
Perényi Miklós – gordonka
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Gál Tamás
Hírek
