„Két emberi csillag, összeesküdve örökre a jóra, igazra.”
„Ha ki kéne választanom azt az előadást, amelyik legjobban jellemző az ezredforduló évtizedeinek magyar színpadi néptáncművészetére, a Násztánc az esélyesek között lenne.”
(Kutszegi Csaba, Tánckritika.hu)
Mű a romlás és rombolás ellen, minden visszahúzó erő ellen, az ifjúságért.
Az előadás Nagy László Menyegző című versére támaszkodva mutatja be az esküvői szertartás utáni eseményeket, a lakodalmi forgatagot, illetve az immár párrá forrott két fiatalt. Ám az ifjú pár olyan lakodalom részesévé válik, amely nem a szent és nagy hagyománynak, az élet újrakezdésének a folyamatába illeszkedik, hanem annak látványos és drasztikus ellentéte. Az esküvő, a szent ünnep itt a tánc forgatagában önmaga ellentétébe csap át: rossz erkölcseink gyorsan megmutatkoznak, az életek sorra aláhullnak. Ezen csak a szoborrá dermedt fenséges nászpár szimbóluma és közös, tiszta duettje segíthet.
Közreműködnek: |
a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara,
meghívott zenész: Bősze Tamás
|
|
|
Menyasszony: |
Németh Eszter |
Vőlegény: |
Farkas Máté |
Örömanya: |
Herczku Ágnes mv. / Enyedi Ágnes mv. |
Vőfély: |
Hetényi Milán |
|
|
Zeneszerzők: |
Borbély Mihály, Sipos Mihály |
Koreográfusok: |
Bakó Tamás, Farkas Zoltán „Batyu” |
Jelmeztervezők: |
Tóth Ildikó |
|
Németh Anikó (az örömanya ruhája)
|
Díszlettervező:
|
Molnár Zsuzsa |
Dramaturg: |
Oláh-Fenyvesi Judit |
|
|
Rendező-koreográfus: |
Farkas Zoltán „Batyu” |
|
|
A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósult meg. |
|
|
|
|
Zenekarvezető: |
Radics Ferenc |
Tánckarvezető: |
Kökény Richárd |
Tánckari asszisztensek: |
Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György |
|
|
Művészeti vezető: |
Pál István Szalonna |
Együttesvezető: |
Mihályi Gábor |