Mű a romlás és rombolás ellen, minden visszahúzó erő ellen, az ifjúságért.
Az előadás Nagy László Menyegző című versére támaszkodva mutatja be az esküvői szertartás utáni eseményeket, a lakodalmi forgatagot, illetve az immár párrá forrott két fiatalt. Ám az ifjú pár olyan lakodalom részesévé válik, amely nem a szent és nagy hagyománynak, az élet újrakezdésének a folyamatába illeszkedik, hanem annak látványos és drasztikus ellentéte. Az esküvő, a szent ünnep itt a tánc forgatagában önmaga ellentétébe csap át: rossz erkölcseink gyorsan megmutatkoznak, az életek sorra aláhullnak. Ezen csak a szoborrá dermedt fenséges nászpár szimbóluma és közös, tiszta duettje segíthet.
Közreműködnek: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, meghívott zenész: Bősze Tamás
Menyasszony: Németh Eszter
Vőlegény: Farkas Máté
Örömanya: Herczku Ágnes
Vőfély: Hetényi Milán
Zeneszerzők: Borbély Mihály, Sipos Mihály
Koreográfusok: Bakó Tamás, Farkas Zoltán „Batyu”
Jelmeztervezők: Tóth Ildikó
Németh Anikó (az örömanya ruhája)
Díszlettervező: Molnár Zsuzsa
Dramaturg: Oláh-Fenyvesi Judit
Rendező-koreográfus: Farkas Zoltán „Batyu”
A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében valósult meg.
Zenekarvezető: Pál István Szalonna
Tánckarvezető: Kökény Richárd
Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György
Művészeti vezető: Mihályi Gábor