A mi mesénkben a szomorú királylány rátalál saját hangjára, önmaga boldogságára, mert saját hangunk megtalálása a mindenség megtalálása. – vallják meggyőződéssel az alkotók. Amikor megmerítkezünk hagyományaink kincseiben, akárcsak a szomorú királylány szívét, úgy hangoljuk át magunkat is a boldogságra, hogy helyreálljon bennünk a világ. Mert a mese régebbi minden tudománynál, benne a világ rendjének ősi mintái és igaz képei őrződnek.
A rendező alapötletének mesébe írásában Prezsmer Boglárka dramaturg és Benkő Éva gyermekpedagógus segítettek. A történet kialakítása, elmondása közben a lírai tartalmak megragadására törekedtek az alkotók. Forgatókönyvük, színpadi nyelvezetük szervesen alakult a felvezető műhelymunkák tapasztalataival. A táncnyelv sajátos eszköztára: a tánc, a mozdulat, a gesztus teremtő erejének egysége mellett, fontossá lett a közös figura– és szerepformálás, valamint az akusztikai rétegek megkeresése is. Az én mesémben Furik Rita rendező a természetes ének egyszerű színpadi jelenlétére épít, a mesei légkörbe hajló zenei világ kialakításában pedig Orbán Ferenc és a Heveder Zenekar működtek közre. Az előadás táncos anyaga Erdély (Kalotaszeg, Mezőség, Háromszék) és Felvidék (Gömör, Nyitra-vidék) színes és változatos kínálatából jött létre.