Hajdu Szabolcs gondolatai az előadásról:
"Megpróbálunk magunkról beszélni. A vágyainkról, a kételyeinkről, a szorongásainkról. A hétköznapjainkról, a családról, a gyerekekről, a szüleinkről. Talán ha magunkról beszélünk, sok mindenki másról is beszélünk. Nem vagyunk különlegesek. A problémáink hasonlóak. A dolgok itt vannak körülöttünk csak meg kell ragadni őket, és elmesélni valahogy. Filmen vagy levélben, buszmegállóban vagy telefonon mindegy. Most színházban. Hagyjuk a formaságokat, csak beszéljünk, mondjuk el, amíg tudjuk, amíg lehet. Adjunk hírt egymásnak, egymásról."
Részlet a műből:
"Szegény Ernella! Csak az az egy vágya van, hogy valaki szeresse, valaki érdeklődjön iránta. Valahogy úgy alakult az élete, hogy nem leli örömét abban, amit csinál. Kívülről vár valami megoldást, de az ő életét rajta kívül senki sem tudja megoldani. A múltkor itt volt nálunk a férjével. Van egy tíz éves kislányuk. Az éjszaka közepén állítottak be, külföldről jöttek hirtelen haza. Egy évig kinn dolgoztak Skóciában. Hirtelen felindulásból mentek ki, most hirtelen felindulásból jöttek vissza. Soha nem volt valami nagy összhang köztünk, de ők ezt nem érzik. Valamiért szeretnek nálunk lenni. Azt hiszem semmiben sem értünk egyet, ami a világ dolgait illeti. Rossz nézni, ahogy a gyerekkel bánnak. Folyamatosan panaszkodik, hogy milyen keserves gyerekkora volt, mégis ugyanúgy csinál mindent, ahogy a szüleink. Nekem azt hiszem ehhez képest sikerült továbblépnem. Például még egyszer sem vertem meg Brúnót, pedig nagyon kemény gyerek.
VÉLEMÉNYEK AZ ELŐADÁSRÓL:
„Hajdu Szabolcs rendező nem kevesebbet tesz, mint a mai magyar társadalmat érintő problémákról hitelesen beszél. De nem csak éles szemmel azonosítja be ezeket a problémákat (kihűlő házasságok, türelmetlen szülők, irigység, passzív agresszió, elvándorlás, satöbbi.), hanem valamiféle működőképesnek tűnő túlélési alternatívát is mutat, egy olyan markáns életszemlélettel átitatva, ami talán segít kiszabadulni abból a Tarr Béla-filmből, amelyben úgy hisszük, élünk.”
Soós András: Útravaló – 7ora7 blog.hu, 2015. április 17.
„Az ilyen apró, de akut kórok okozóit nehezebb megragadni, mint a látványos balhékat vagy az elviselhetetlen szituációkat. Hajdu Szabolcs új, a Maladype Színház számára írt és meg is rendezett darabja azért olyan lenyűgöző, mert épp erre vállalkozik, és remek stílusban, jó humorral, egy mindent látott szociális munkás vagy egy több generációt felnevelt ükapa pontosságával mutatja meg mindazt, ami kikoptatja és érdessé teszi az együttélés eleinte mindig sima éleit.”
Kovács Bálint: Mentality – szinhaz.net – 2015
„Ráadásul mulattató öniróniával vallanak mindennapjai(n)król. S bár némely kérdésben ereszkedhettek volna mélyebbre, lehettek volna bátrabbak, kíméletlenebbek, még így is jó néhány jelenetük elevenbe vág, annyira ismerős. Hajdu nemcsak velejét és értelmét adja a lakásszínháznak, de turbóra is járatja azt. Török-Illyés Orsolya mélységeket felvillantó játéka és Gelányi Imre bizarr clownszerű gyerekfigurája teszi még hátborzongatóbbá az önmagunkkal való szembesülést.”
Marik Noémi: A banalitás boldogsága – Vasárnapi Hírek – 2015
„olykor dermedtek a csendek, gyilkosak a nézések, a feszültség állandó robbanással fenyeget. Igazi nagy robbanás azonban nincs, hiszen az jelentős változással járna, de ennek előidézésére a szereplők már nem képesek. Marad az állóvíz, marad az életuntság, a nyűggel viselt lét. Keserű látlelet az Ernelláék Farkaséknál, ami a szereplők közös szövegei alapján jött létre, tán ezért is érzik annyira lúdbőröztetően a sajátjukénak.
Bóta Gábor: Állóvízben tapicskolunk – Népszava – 2015
„Az igazi művészet - amint azt tudjuk mindannyian - szembesít a saját életünkkel, tükröt tart. Hát most aztán behúztam a nyakam, annyira elevenembe vágott néhány mondat, különösen azok, amelyek a gyereknevelés kérdését érintették. Mert nekem kifejezetten jó előadásokat nézni és utána ezt a blogot is írni, de közben ez-az kimarad, például a miskolci előadások miatt előző nap nem is láttam a fiamat....Igen, ez van. De ezt az előadást semmiképp nem lett volna szabad kihagyni, még az általuk ébresztett bűntudat ellenére sem. Nézzétek meg ti is!”
Makk Zsuzsanna: Egy kicsit több lendület kéne? – Mezei néző blog - 2015
ALKOTÓK:
Írta: Hajdu Szabolcs
Rendező: Hajdu Szabolcs
Szereplők
Laura - Szilágyi Ágota
Ernella - Tankó Erika
Eszter - Török-Illyés Orsolya
Farkas - Hajdu Szabolcs
Brúnó - Gelányi Imre
Albert - Szabó Domokos
Díszlettervező: Moroncsik Emese
Jelmeztervező: Szabó Márton István
Koreográfus: Soós Attila
Rendezőasszisztens: Muhi Zsófia
Produkciós vezető: Balázs Katalin
Bemutató: 2015. április 17., Maladype Bázis
Hírek
Jegyvásárlás
