Amikor PIERMARIA feliratú harmonikáján önmagát kísérve Christian Paccoud énekel a színpadon, az olyan, mintha egy éppen kitörő vulkán tetején találnánk magunkat. Termékeny és közkedvelt szövegíró és zeneszerző, aki soha nem törekedett rá, hogy sztár legyen. A szegények zongorájának hangjára síró, álmodó, tangózó és lázadó francia énekes, a Cseh Tamások és Vlagyimir Viszockijok fajtájához tartozó dalköltő. Énekeiben a mindennapi élet köszön vissza fanyar humorral, öniróniával keverve, tangóharmonikájának hangjai a párizsi mulatók hangulatát idézik.
"Talán azért vagyok itt, hogy fényt juttassak oda, ahol már nincsen. Az emberekhez. Mindenütt meg lehet találni a fényt: egy kórházban, egy börtönben, egy festő műtermében, a dezertőröknél, a menekülteknél, vagy egész egyszerűen a sarki kocsmában." (Christian Paccoud)
50 perc, francia nyelven magyar felirattal.