Márai Sándor: Két egyfelvonásos (Családi kérdés, Befejezetlen szimfónia)
Márai Sándor elégikus és fájdalmas hangulatú műveinek meghatározó témái a polgárság, a műveltség, a kultúra hanyatlása, a pusztulás fájdalmas számbavétele és szemlélése, de ugyanígy izgatja a művészlét, az öregedés kérdése, a férfi-nő viszony bonyolult szövevénye… Akár nagy kérdéseket boncolgat, akár a hétköznapi élet zugaiba tekint be, regényeit, novelláit, színműveit átlengi a jól ismert csehovi életérzés, és mindig lappang történeteiben valami élettitok is. Könyveiben nagyszerű stílusérzékkel tudott feszültséget megteremteni.
A színházban – a nézők és az alkotók számára – a tét az, hogy megteremtődnek-e az irodalmi szövegekből húsvér alakok és valódi, izzó színházi helyzetek. Kísérlet ez az előadás arra is, hogy a „szalon-Márai” ismert hangulatain túl az író „drámai” arcát is felfedezzük. A két egyfelvonásos más és más távlatból tekint az életre: nagy eszmék körül forog a Befejezetlen szimfónia története, a kis életek kérdéseit kutatja a Családi kérdés.
Mindkét történetben ott van a Márai-életműben nagyon gyakran előforduló „felállás”: egy szerelmi háromszög, amelynek egyik szereplője egy idősödő férfi.
A Befejezetlen szimfónia egy amerikai és egy európai nő találkozása, valamikor a második világháború után. A két nő egymással összefonódó sorsának hátterében ott áll a zseniális zeneszerző, aki a világ által várt Európa-szimfónia megkomponálását tervezi. A háború utáni években, a jövőbe vetett remény idején, a kibontakozni látszó „közös” Európa szimbóluma a megkomponálandó zenemű. De vajon megírható ez a mű? Másként fogalmazva: létrejöhet a „közös” Európa? Más történelmi helyzetben, de ma is hasonló kétségek fogalmazódnak meg bennünk ez ügyben, mint az egykor kiábrándultságának hangot adó Máraiban…
A Családi kérdés egy öregedő férfi és egykori szerelmének a végrendelkezése, feltehetőleg utolsó találkozása. Ez az elmagányosodó nő egy árvát fogad magához, mert vágyik szeretetet adni (és kapni), és ez a lépése vezet ahhoz, hogy sor kerül régi, elfojtott vágyaik kimondására. „Mindenkinek joga van egyszer az életében kimondani az igazat” – írja Márai, aki ebben a darabjában azt is megfogalmazza, hogy két ember közös élete a szeretet gesztusával kiteljesedve is véget érhet… A két eltérő távlatú egyfelvonásost a tervek szerint egy Márai-szövegekből készülő keretjáték tesz kerek egésszé, megidézve az író alakját is.