Micsoda szerencse, hogy nem amerikai futballjátékos vált belőle, bár amikor vállsérülése miatt búcsút kellett mondania a sportnak, még nem láthatta előre, hogy a baj valójában nagy ajándék.
Egészen kicsi korában nyilvánvalóvá vált énektehetsége, melynek kiteljesedéséhez nagy segítséget nyújtott lelkész édesanyja, illetve Nat King Cole-lemezgyűjteménye: a kis Gregory minden számot együtt énekelt az előadóval. A sportbaleset után Portert zenész barátja összeismertette Hubert Laws fuvolással, aki keresve sem találhatott volna jobb vokalistát Hubert Laws Remembers the Unforgettable Nat King Cole című albumához. 2010-ben megjelent debütáló nagylemeze, a Water máris Grammy-jelölést hozott számára, s közben ölébe hullott egy Broadway-szerep is az It Ain't Nothing But the Blues című musicalben. Ugyancsak Grammyre terjesztették, és lelkes kritikák fogadták 2012-es, Be Good című lemezét, a 2013-as Liquid Spirit pedig már nem állt meg a jelölésnél, el is hozta a Grammy-díjat a "Legjobb vokális jazzalbum" kategóriában.
Porter nem állja a skatulyákat, a jazz, a gospel, az R'n'B egyaránt meghatározza művészetét. Zenét szerez, szöveget ír, előadói karizmája, színpadi jelenléte lenyűgöző, szórakoztat és felemel. 2013-ban a Joe Lovanót, John Scofieldot, Peter Erskine-t és Victor Baileyt, Quincy Jonest és más világhírességeket rendszeresen vendégül látó holland Metropole Orkesttel adott elsöprő sikerű koncertet. A mi Modern Art Orchestránknak is van épp mit kitennie a kirakatba: dolgoztak Michel Legrand-nal, Ennio Morriconéval, a Müpában pedig egy másik selymes baritonú jazzidolt, Kurt Ellinget fogadták 2013-ban. A Gregory Porterrel való együttműködés is különleges élménynek ígérkezik.