Bátyámmal sokat veszekedtünk gyerekként. Ha én babázni szerettem volna, ő indiánosat játszott volna velem, ha én tollasozni hívtam, ő biztos focizni akart. Az összeszólalkozásból vita, a vitából veszekedés, a veszekedésből sírás, a sírásból ajtócsapkodás lett. A duzzogás után azonban azon gondolkodtunk, hogy hogyan békülhetnénk ki. Mert rossz volt egyedül ücsörögni, rossz volt egyedül játszani, és rossz volt, hogy nem szóltunk egymáshoz. Így hamar kibékültünk. Aztán kezdődött minden elölről... Mesénkben a magának való, rendetlen, vadóc kisvadkan, Dönci és a rendmániás, kényeskedő Liza cica egy kisbuszban összezárva próbálják kibírni a téli hideget tavaszig. Együttélésük számtalan ismerős konfliktust és vicces helyzetet teremt, hiszen ez a mese rólunk is szól...
„Jön a fordulat. Tudom. Érzem. Már jön, aki azt fogja kiabálni: Félre! El az útból! És csak özönlik a többi is utána, és azt üvöltik mind: "Félre! Helyet! Helyet! Helyet!" Meglátod, a fiatalok mindjárt bekopognak az ajtómon, és..."
Részlet a darabból.
Fellegi Anna - ének
Budapesti Akadémiai Kórustrásaság (karigazgató: Balassa Ildikó)
ARLtistic Dance Company (koreográfus: Albert Réka Lilla)
Budafoki Dohnányi Zenekar
vezényel: Guido Mancusi
Hírek
Jegyvásárlás
