A harmincas években világos színekkel festett jelenetei, réveteg tekintetű nőalakjai tárgy nélküli nosztalgiával itatódnak át. A negyvenes években – férjének, Ámos Imrének egyre gyakoribb munkaszolgálatainak idején – rajzain, festményein a kontúrok megerősödtek, abroncsszerűen fogták körbe, szorították önmagukba a formákat. Már 1945 előtt megvoltak az előzményei annak a groteszk, csupán fejből, kézből és a felsőtestből álló bábunak, aki most szinte egyetlen elemi formára, a gömbfejre egyszerűsödve különböző szerepekben merítkezik meg. Az ötvenes évek végére a bábutematika mellett megszületett egy lírai, a szecessziót, Gulácsy alakjait idéző, visszafogottabb színeket használó, illetve szénnel vászonra készült műcsoport. A hetvenes években a naiv, tudatos primitivizmus, a festményekbe ragasztott giccstárgyak, fotók, rendkívüli színesség uralta képeit. A családi és történelmi tragédiákat egyaránt a bábukban mutatta meg. A hetvenes évektől haláláig a háború és a zsidóság, az özvegység, a magány tragédiáját dolgozta fel ironikus, groteszk, gonosz és démoni hangokkal, ambivalenciával átitatott képein.
A Varsányi Gyűjtemény kifejezetten kortárs anyagából nyújt válogatást a REÖK aktuális kiállítása: a legjelentősebb magyar festő- és szobrászművészek alkotásait láthatják a látogatók a falakon. Közel 120 művön keresztül ismerhetjük meg a kortárs képzőművészet reprezentánsait, így például Fehér Lászlót, Kopasz Tamást, Schéner Mihályt, Nádler Istvánt, Mata Attilát. Tavaly a Varsányi Gyűjteményből kölcsönözte a kiállítóház a Tornyai János-tárlat képeit, a gyűjtő most olyan alkotók műveit választotta a folyamatosan alakuló, bővülő kollekcióból, akik közül többnek szegedi kötődése is van.
A tárlat hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között látogatható. Szabadtéri belépőjeggyel előadásnapokon a tárlat megtekintése 20 óráig ingyenes.