Tehetségére egykor lelkesült szavakkal hívta fel a világ figyelmét Yehudi Menuhin: „az egyik legbriliánsabb és legmuzikálisabb hegedűs, biztos vagyok abban, hogy nevét örökre bejegyzik a hegedűvirtuózok könyvébe”. Menuhin jóslata lényegében valóra vált. A legelismertebb zenei dokumentumfilmes, Bruno Monsaingeon „A hegedű művészete” című munkájában Paganini lélegzetelállító Capriccióit Alexander Markov játékával illusztrálta. „A klasszikus zene nekem a tökéletes kiteljesedést jelenti, nagyon fontos az életemben, boldoggá tesz, bizonyosságot ad. Nem is értem azokat a művészeket, akik boldogtalanok” – nyilatkozta egy mesterkurzussal egybekötött budapesti koncertje előtt a rock-zenével is bensőséges kapcsolatot ápoló művész. S hogy miben áll Paganini ördögi virtuozitása, hogy valóban boldogsággal tölti-e el a muzsikust a mérhetetlen mennyiségű hanggal való viaskodás – erre a D-dúr hegedűverseny előadása adhat majd választ. A darabot Dvořák sötét színekben gazdag, gyönyörű szimfonikus balladája és egy nem kevésbé balladai Mendelssohn-szimfónia keretezi.
Műsor:
Dvořák: A déli boszorkány, op. 108
Paganini: D-dúr hegedűverseny, op. 6
Mendelssohn: III. (a-moll) szimfónia, op. 56 („Skót”)
Közreműködik: Alexander Markov (hegedű)