A jeles hegedűművész ma már elsősorban a karmesteri pálcát forgatja, s szuggesztív előadásai mellett alaposan végiggondolt műsorairól ismert. Ezúttal a nagyromantika emblematikus zenéjét, a nyitóakkordjával egy egész korszakot meghatározó Trisztán és Izoldát idézi meg a Wagner-mű két legfontosabb részletének előadásával, a koncert második felében pedig minden idők egyik legjelentősebb Wagner-dirigensének első szimfóniája hangzik el. Az ifjú Gustav Mahler remekműve – melynek ősbemutatóját Budapesten, a Vigadóban tartották 1889-ben – a teljes Mahler-életmű foglalata: a nyitótétel természetzenéje, a második tétel rusztikus-intellektuális tánca, a lassú maró iróniája és klezmer-idézete valamint a zárótétel wagneri tombolása még számos később Mahler-műben köszön vissza. No és az alapélmény, amit a neves filozófus, Theodor W. Adorno – Mahler zenéjének egyik legavatottabb értelmezője – így fogalmazott meg: „Mahler zenéje legelőször azzal fogja meg a hallgatót, hogy mindig másképp folytatódik, mint ahogy várnánk.”
Műsor:
Wagner: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála
Mahler: I. (D-dúr) szimfónia („Titán”)