Bartók Béla 1929-es sorozata, az eredetileg zongorakíséretes Húsz magyar népdal öt tételét maga a zeneszerző is áttette zenekarra, Kocsis Zoltán pedig megvilágító erejű nagyzenekari hangszereléssel látta el e sorozatot. Ezt a népdalokban gyökerező, ám mindenestől eredeti remekművet a nyugati zenekultúra alighanem legtiszteltebb és legtöbbet elemzett alkotása, a IX. szimfónia követi majd – természetesen Beethovené. „Hogy ez a hatalmas szóhalmaz még nem temette maga alá a szimfónia zenéjét?” – csodálkozott Claude Debussy a Beethoven-szimfóniát meg- és körülmagyarázó írások könyvtárnyi mennyiségén, s persze a Kilencedik csorbítatlan nagyságán és hatóerején. Ezt csodálhatjuk meg Kocsis Zoltán és a zuglóiak koncertjének második részében is, egészen a rég külön életet (is) élő Örömóda felhangzásáig. Magyar és egyetemes – e két nagy viszonyítási pontot kínálja hát elénk a koncert, méghozzá gyönyörködtető harmóniában.
Műsor:
Bartók: Húsz magyar népdal (BB 98 – Kocsis Zoltán átirata)
Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125
Közreműködik: Szakács Ildikó (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Horváth István (tenor), Palerdi András (basszus) Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus
Hírek
