"Amikor először találkoztam a feleségemmel, mintha te néztél volna rám a szeméből. Vagyis: biztos voltam benne, hogy az életemnek ez egy különös fordulópontja. És ma is ezt gondolom. Te eltűnsz, aztán évekkel később egy másik nőben megjelensz. És aztán ez a másik nő is eltűnik. Nem tudtam, hogy rád vagy rá várok. Nem tudtam, hogy kire várok."(részlet a darabból)
Húszévi házasságban töltött év után ismét fölbukkan a régi barátnő. Hirtelen két nő lesz Magritte életében, de melyik az igazi? Melyik az idea és melyik a valóság? Az előadás életrajzi elemek és René Magritte festészetének motívumai összekapcsolásával jeleníti meg a tragikus végű szerelmi drámát.
Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.