1666 (mert ekkor íródott) – 2012 (mert ekkor játsszuk)
Lully (mert ő volt Molière állandó zeneszerzője) – Quimby (mert ennek az előadásnak ők)
Molière (mert ő írta) – Molnár (mert félelmetes áthallások vannak a Liliomból)
Fekete – fehér (mert jin jang, és mert mindent próbálunk ennyire leegyszerűsíteni – kivéve azt, amit lehetne, sőt kellene)
És a romokon ülve már csak röhögünk… (mert sok tekintetben a végén vagyunk valaminek – viszont humorérzék nélkül még sokkal nehezebb lenne)
„Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus
szereposztással készül Molière remekművére. De ez kiderül a
szereposztásból. Hogy Petri György klasszikussá vált fordítását
használjuk, mely egyrészt fantasztikus és jól mondható, másrészt
viszont páros rímes, hatodfeles jambusban van, ami azért mégsem annyira
egyszerű… Pláne a mai színházi nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről,
amely szimbolikusan a „lelkünk börtönéből” alakul át az „életünk
körhintájává”. Ami alapvetően vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk
maradni benne. De ez egy plakáton vagy szórólapon elég faramuci és
tudálékos.
Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta
rossz döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy
elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a
kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember
között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön
tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkal”
bástyázzunk körül magunkat. De ezek leírva nagyon komor képet festenek.
Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni,
amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk
röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak
mindehhez, és azért élőben, mert utálom a „konzervet”. Viszont néhány
megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül.
Tehát plakátilag maradnék a „kihagyásos” szerkesztésnél.
A szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt
hiszem, többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk.” (Bori
Tamás, rendező)