Márkos Albert zeneszerző a tízes, húszas, harmincas évek zenei kölcsönhatásait keresi Skandináviától a Balkánig, Ibériától Kelet-Európáig, szövegben-zenében, hat színész és egy zenekar előadásában. A színészek egy-egy nemzet képviselőiként az adott kultúrkör kávéházi zenéitől indulnak el egymás felé és mutatják be a korabeli Európa szalonzenei világának formálódását.
Baudelaire: A vakok
Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!
Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.
Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják
nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.
Szemük, honnan kiszállt, eltűnt az égi szikra,
minthogyha messze, fel, meredne, ég felé,
sohase láthatod a kövezet fölé
hajolva zord fejük lecsüggni vállaikra.
Így járják éjüket, a nagy sötét gödört,
amely az örök Csönd testvére. Zúg, süvölt
a Város, zeng, kacag; s vakon e vad zenében
én is, az iszonyig keresve a gyönyört,
tántorgok, mint ezek; de jobban meggyötört
szívvel kérdem: 'Vakok, mit lestek ott az égen?'
Hírek
