2011 szilveszterének éjszakáján ismét az Amadinda és Presser zenéje tölti meg a Művészetek Palotájának hangversenytermét. Útjára indul a „zenevonat”, vidáman zakatolva hegyen-völgyön át, bebarangolva a zenetörténet kimeríthetetlenül gazdag és változatos korszakait. Reneszánsz madrigálok, Johann Sebastian Bach orgonazenéje, Maurice Ravel zseniális kompozíciói, afro-amerikai dallamok és Presser Gábor dalai követik egymást. A már hagyománynak számító óévbúcsúztató, újévet köszöntő koncert egyik legfőbb vonzereje, hogy nagyrészt olyan produkciók hangzanak el, amelyek ritkán vagy soha korábban nem voltak hallhatóak, köztük olyanok is, amelyek nagy valószínűséggel kizárólag egyszer, ezen a koncerten hangzanak csak el. A közönség immáron egy évtizede tartó érdeklődésére jellemző, hogy a koncertek évről évre telt ház előtt zajlanak, sokan már hetekkel-hónapokkal az újabb koncert előtt biztosítják helyüket.
Az első rész hagyományosan az Amadinda repertoárjának legnépszerűbb darabjaiból épül fel, amely az est vendégeinek produkcióival egészül ki. Idén, első alkalommal, megszólal a hangszerek királynője, az orgona is. Az éjfél előtti perceket Johann Sebastian Bach zenéje, az utolsó óévi pillanatokat az Amadinda gongjainak zúgása tölti ki.
Míg a koncert első felét percre pontosan meg kell tervezni – hiszen elképzelhetetlen lemaradni az éjfél pillanatáról –, a második rész már jóval kötetlenebb, időtartama függ a közönség akaratától is. A második rész az igazán megismételhetetlen pillanatoké. Az újév első produkciója hagyományosan egy Strauss-polka, majd színpadra lép az est másik házigazdája, Presser Gábor. Az éjszakai vonatozás örökzöld Presser-dalokkal és az erre az alkalomra újrahangszerelt LGT-számokkal ér a végállomásra.