Ádventi hangversenyünk első felében Brahms első szimfóniáját hallhatják. A szerző életművében nagy küzdelem volt e zenemű létrejötte. A szimfónia írásának gondolata már hosszú ideje foglalkoztatta Brahmsot, első próbálkozását végül is zongoraversennyé dolgozta át (d-moll koncert). Végül is hosszú ideig, mintegy 20 évig várt első szimfóniája megírásával, mely eltér a hagyományos szimfóniák felépítésétől.
Az első tétel elé lassú bevezetést iktatott, melynek sejtelmesen komoly hangulatát, dallamvilágának kromatikáját a főtétel pregnáns ritmusvilága váltja fel. A második tételben megszólal barátja, a tragikusan elhunyt Schumannra álomszerű világa. A harmadik, hagyományosan
scherzo tételben a népet népdal ringatózó, bölcsődalszerű hangja csendül fel, melyet a zárótétel lassú bevezetőjét követően a beethoveni hangot idéző diadalmas kóda zár le.
Ádventi koncertünk ünnepi hangulatát az előadás második felében felcsendülő Orbán
György Rorate coeli című oratóriuma adja meg. Bár a mű az adventi zsoltár címét viseli,
a szerző emellé a legszebb zsoltárokat válogatta össze, hogy egy monumentális, ám mégis
ünnepélyes zeneműben forrassza őket egybe. A zsoltárszövegek a komponista nagyon eredeti zenei nyelvén kelnek életre, melyben jelen van a blues-os hangvétel komorsága és bensőségessége, a szerzőtől megszokott pimasz virtuozitás, és az oly jellegzetes pasztell, áttetsző szín. „Egyetlen pillanat sincs, amit ne éreznénk méltónak a szöveghez. Fel tud emelkedni e csodálatos költészet szintjére.”