Tájékoztatjuk kedves Nézőinket, hogy az Egy életem: Mucsi Zoltán előadás jegyeinél a dinamikus árazást alkalmazzuk, vagyis az ár itt a kereslet és kínálat viszonyának függvényében naponta többször felülvizsgálatra és finomhangolásra kerül, ennek megfelelően változhat.
„Szép nyári nap / Foltos farmerek az út mentén / Szép nyári nap / Sokan vándorolnak úgy, mint én…”
– hangzik fel a Neoton Vándorének című, sokaknak ismerős slágere a Veres 1 Színház előadásában.
Az operettirodalom egyik legsikeresebb alkotása, Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, a Marica grófnő mindig ünnep egy színház és a közönség számára.
Egy klasszikus nagyoperett minden kötelező kelléke jelen lesz – lóháton táncra pördülő, remek hangú színészekkel.Örök klasszikus melódiák és egy szórakoztató történet, ez jellemzi leginkább a Marica Grófnő operettet, s ha mindehhez hozzáadjuk a Nemzeti Lovas Színház művészeinek szemkápráztató mutatványait, a látványos koreográfiákat és a soha véget nem érő dinamikus forgatagi hangulatot, biztosak lehetünk benne, hogy egy kiváló estének lehetünk szemtanúi.
Az operett világa a lovas színház sajátja, hiszen a korszak, melyet megidéz, s a benne rejlő báj, a soha el nem múló eleganciával párosulva, egy örök mámort varázsol a nézők el, mely élmény minduntalan ugyanazt a korhű romantikát idézi meg, mely a magyar színjátszás elmúlt száz esztendejében mindig visszatérő lelkesedéssel jelenik meg.
Megnyugtató, ha az ember szülei évtizedek után is békében, szeretetben élnek együtt. Szinte egyszerre lélegeznek, ismerik egymás minden mozdulatát, fel vannak készülve minden sóhajra, horkolásra, tüsszentésre. Most új otthonban kezdenek új életet, hiszen a gyerekek felnőttek, élik a saját életüket. Vagy ez mégsem ilyen gömbölyű?
„Improvizációs gasztroszínház – sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal. Mindezt kultúrtörténeti szempontból több rétegben egymásra pakoljuk, aztán feltekerjük a hőfokot. Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl Judit, az előadás megálmodója, amikor arról kérdezik, milyen ez az előadás.
A Csodaszarvas legendáját minden magyar ismeri, ez a mi eredetmondánk, ám valahányszor művész nyúl hozzá, mindig gazdagodik. Az Eredet című Kósart.-előadással mi is elhelyezünk egy csillagot az agancs ágbogán.
Anglia, 1965. Ez az az év, mikor a ködös Albionban eltörlik a halálbüntetést. Az észak angol kisvárosban, Oldhamben, egy kocsmában, amit Harry Wade és felesége visz, összegyűlnek a törzsvendégek, hogy szemtanúi legyenek annak, hogyan reagál a kocsmáros a rossz hírre: ugyanis Harry Wade másodállásban hóhér, méghozzá az egyik legismertebb.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni.
Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat.
Mikor e mese íródott, még nem is sejtettük, hogy a számítástechnika egyik legnagyobb port kavaró kérdése éppen a mesterséges intelligencia megjelenése lesz. Főhősünk, Rádi, a kirúgott fiatal tudós olyan gépet alkot, amely arcfelismerő programmal rendelkezik, önmagát javítja, de ha kell, az időjárást is megváltoztatja egy pillanat alatt…
Kálmán Imre nagyoperettjét nagy sikerrel játszották az 1947/48-as évadban Nagyváradon, Hegyesi Ferenc rendezésében, a címszerepet Dukász Anna alakította. 1955-ben, Gróf László rendezésében került színpadra az előadás friss, Békeffy-Kellér-féle verziója, amelyet aztán 1962-ben felújítottak.
Az iskolai év végéhez közeledve a Csillagszeműek különböző csoportjai két programmal várják a közönséget a Hagyományok Házában: 17 órától a fiatalabb budapesti és piliscsabai gyerekek mutatkoznak be. Mindkét előadás vendége a Csillagszeműek felnőtt társulatra, a Timár Együttes. A programban Timár Sándor klasszikus művei mellett a fiatal csoportvezetők saját koreográfiái is szerepelnek.
A műsort Vizeli Bálint és zenekara kíséri.
A Sötétben Látó Tündér nemcsak születéséről mesél, hanem elárulja azt is, hogyan tanult meg látni a sötétben. Mesél Tökmag királyfiról, aki képes volt elmenni a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetének legsötétebb szegletébe egyetlen üveg lekvárért. Csakhogy ez a lekvár nem közönséges lekvár volt: az üvegben lakott valaki…