„A Feketeszárú cseresznye magja egy egészen jelentéktelen epizód. Egyetlen pezsgős éjszaka hangulata, amely sehogy sem akar elfakulni bennem.." - Hunyady Sándor, író
A Színház- és Filmművészeti Egyetem bemutatja: Mithridatész halott?
Jean Racine, Mithridates c. drámája és Molnár Imre fordítása nyomán a szövegkönyvet írta:
Ferenczy-Nagy Boglárka
A Centrál Színház előadásában színre lép a bájos és eszes Lizzie, a zord és titokzatos Mr Darcy, az álmatag Jane, a kenetteljes Mr Collins, az egymást gyötrő Bennet házaspár, a csacska Kitty és a még csacskább Lydia, és valamennyi rokonuk, barátuk, ismerősük – életre keltőjük pedig mindössze két virtuóz színész, Balsai Móni és Schmied Zoltán.
Dante a Purgatórium hegyén a Paradicsom felé folytatja útját, és miközben végigjárja a túlvilági tájakat – és persze a lélek útvesztőit –, nemcsak a világot, a világ szerkezetét ismeri meg egyre jobban, hanem önmagát is.
Egy középkorú, elvált férfi, kétgyerekes családapa, George kapcsolatai megfeneklenek. Nem magában keresi a hibát, sőt, egyáltalán nem is keresi. Azzal kell megküzdenie, hagyja-e, hogy mások alakítsák az életét helyette, vagy mégiscsak maga hozza meg a döntéseit. A mindenbe beleavatkozó ügyvéd nővére miatt köt egy fogadást, hogy egy családi vacsorára az „igazival” érkezik. Felbérel egy színésznövendéket – aki eredetileg gimnáziumi irodalomtanárnő (Meredith), de pályát módosított – a „színlelt szerelem” eljátszására. Ő leginkább a pénz és az improvizációs játék miatt megy bele a játékba. A „vacsoraszínházra” készülődés, a szerelmi próba aztán elég jól megy nekik.
Shakespeare humoros, félreértésekkel teli, kalandos vígjátéka, az év legrövidebb éjszakáján játszódik, amikor a nyári napfordulót ünnepeljük. Varázslatos, tündérekkel és manókkal átszőtt játék, az atyai szigor elől menekülő szerelmesekről, egyszerű mesteremberekről, valóságos és varázslatos hatalomról, viszályról és megbékélésről.
Hírek
sajnos elfogyott
